- smirgler
Szépvölgyi Dávid interjú és új street rész
"Hosszú parkos sorcik tele technikás trükkökkel." vagy "noseslide bármi in és bármi out." Na, vajon kire gondoltunk?
Ha nem lenne a cikk címében benne, talán akkor is rájönnétek, hogy bizony Szépvölgyi Dávidról beszélünk, aki egy új street videóval lepett meg minket, aminek apropóján úgy gondoltuk, hogy készíthetnénk vele egy rövid interjút is, hogy megtudjuk mi van vele mostanában.
Smirgli: A Synergy óta ha jól tudom nem jött ki street videód ugye? Hogy telt az elmúlt 5 év?
Szépvölgyi Dávid: Nem tartom akkora túlzásnak ha úgy fogalmazok: "az elmúlt 5 évben majdnem minden megtörtént." Azóta sikeresen végeztem az egyetem alapszakával, elkezdtem teljes munkaidőben dolgozni, beköltöztem a fővárosba, sokat utaztam, szereztem támogatókat, megéltünk egy világjárványt, történtek jó és persze rossz dolgok is.
A full-time munka mellett kevesebb időm maradt deszkázni, ezért az utcai deszkázás eléggé háttérbe szorult. Igyekeztem a maradék időmet a lehető legjobban beosztani úgy, hogy pozitívan hasson a deszkázásomra és továbbra is fejlődni tudjak. Sok külföldi versenyre kijutottam, amiket azért szeretek különösen, mert a verseny mellett mindig marad idő egy kicsit körbejárni a környéket, utcai spotokat találni és kipróbálni, valamint elnézni a helyi skateparkba találkozni a helyi arcokkal. Egyébként volt egy kis videónk a Leeto Skateboards csapattal 2018 elején "LS: 2017" néven, amiben van néhány könnyed utcai trükk is, de kijelenthetem hogy a "Synergy" részemre vagyok a legbüszkébb és a mai napig mosollyal az arcomon nézem vissza a videót.
S: Szóval ezek a külföldi versenyre való utazgatások alatt sikerült filmezni is sokat a mostani partodhoz ugye? Milyen helyeken jártál?
SzD: Igen, igen, szerencsére az élet összehozott engem Tüzecskével [Herczeg Marianna], aki mindig elkísért mindenhová és jó* (tökéletes) barátnőhöz híven mindig benne volt egy kis filmezésben ha találtunk egy jó spotot. Mivel leginkább a pálmafákat és a napot szeretjük, próbáltuk dél felé szervezni a nyaralásokat az esetleges versenyeken kívül. Az utóbbi időben volt szerencsénk megfordulni Andorrában, Barcelonában, Valenciában, Ibizán, Malagában, Vigoban, Portoban, Gibraltáron, Rómában és persze olyan közeli nagyon jól deszkázható városokban, mint Bécsben és Prágában. Persze sok hely rajta van még a listán ahová el kell jutni.
S: Eléggé komoly lista. Nem lehetett olcsó. Viszont vannak a részedben hazai felvételek is, amiket ha jól tudom főleg Ostya és Nováky filmeztek ugye? Itthon melyik városokat deszkáztad be?
SzD: Igyekeztünk a lehető legmegúszósabban kihozni ezeket, de persze így is elég szép budget ment el ezekre összességében nézve. Apa mindig azt mondja hogy "a pénz azért van hogy elköltsük."
Így van, itthon leginkább Ostyával [Petrányi Lajos] és Novával [Nováky Balázs] jártunk el egy két helyre, de velük inkább csak a fővárosban kamerázgattunk olykor-olykor. Egy-két trükkben segédkezett Ferencz Bence haverom, [Grabecz] Ákosom illetve Deli [Tóth] Árpi. Budapesten kívül megfordulnak benne trükkök Pécsről, Szegedről és Balatonfüredről. Nem titkolt kedvencem a balatonfüredi kis hubba, ahova sokszor vissza jártunk trükköket próbálgatni több-kevesebb sikerrel. Volt, hogy irtó nagy zakó lett a vége hehe.
S: Lett belőle baj? Volt nagyobb esésed a rész filmezése alatt?
SzD: Már majdnem beadtam egy trükköt a padkán, amikor elkezdett szemerkélni az eső. Sajnos az a márvány nagyon érzékeny a vízre így gyakorlatilag tényleg mindössze néhány csepp eső jégpályává változtatta a padkát. Ráléptem, kicsúszott és nyekk, elég rendesen seggre ültem. Szerencsére csak az alkaromba vágott bele a padka, igaz az kicsit mélyen, szóval még mindig látszik. Szerencsére ezen kívül nem voltak nagyobb esések, inkább mental-breakdownok voltak jellemzőek egy két kacifántosabb trükknél.
Mondanám, hogy tök jó, hogy úgymond "kitartó vagyok", de igazából ezt inkább jellemezném egy "se veled, se nélküled" kapcsolatként...
S: Haha! Na mesélj egy kicsit akkor a lefővésekről. Tudom, hogy nagyon komolyan veszed a deszkázást, gondolom ehhez van köze. Vagy?
SzD: Igen, sajnos ez egyben áldás és átok is. Órákat tudok eltölteni egy új trükk gyakorlásával/ beadásával és nemigen szeretem otthagyni az olyan trükköket, amiket már közelinek érzek. Mondanám, hogy tök jó, hogy úgymond "kitartó vagyok", de igazából ezt inkább jellemezném egy "se veled, se nélküled" kapcsolatként, amit egy-egy trükknél érzek. Legtöbbször a következő a tendencia: kitalálom a trükköt és az első 5-10 próba egész közel van, ilyenkor elhiszem, hogy semmi sem lehetetlen, aztán kb 62 próba a közelében sincs. Ilyenkor van a lefővés, kiégés, szomorkodás stb. De persze nem hagyom abba és végül az utolsó 5-ből általába már sikerül beadni. Mindig zenére deszkázok, mindenben segít. Ha úgy van akkor fel tudom spanolni magam egy bevállalósabb trükkhöz, de ha kell, akkor "zen módba" is át tudom kapcsolni magam annak segítségével.
S: Ez eléggé hasznosan hangzik. Jó ha így tudod hangolni magad a deszkázáshoz. Milyen zenére szoktál deszkázni? Illetve mi van ha lemerül a teló és nincs zene?
SzD: Igen, többnyire tudom igy befolyásolni a flow-t, de persze néha ez se segít és olyankor van a rotty. Leginkább olyan zenére szeretek deszkázni, ami felpörget, amitől érzem, hogy a dopamin szintem megemelkedik. Ezt mindenkinél más típusú zene váltja ki, nálam ezek leginkább a dallamosabb drum and bass, liquid DnB és a pörgősebb rock- indie rock zenék, de persze több műfaj is megfordulhat. Az utóbbi 5 évben szerintem egy kezemen meg tudom számolni hány alkalom volt, amikor zene nélkül deszkáztam, persze az sem veszett session, de jobb a feeling mérföldekkel ha van zene.
S: Hol szoktál mostanában deszkázni? Mik a fő fellelő helyeid?
SzD: Mint ahogy azt korábban említettem, mostanság inkább skateparkokban gyakorolgatok és fejlesztgetem a trükkjeimet. Mióta megnyílt a Sunset Skatepark szinte minden héten legalább egyszer elmegyek oda egy 2 órás session-re a Synergy+friends brigáddal. Szoktam deszkázni a csepeli illetve a szentendrei pályán, de ha jó idő van, akkor szívesen töltök pár órát a Fővám téren is a vörös padkánál. Nagyon szép a környezet, Duna, naplemente, Corvinus (haha) mi kell még?! Plusz nyáron mindig belefutni valami ismerősbe.
S: Mi a Synergy részed enderjének, a switch front heelnek a története?
SzD: Na, azzal a trükkel eléggé megszenvedtünk. Történt ugyanis, hogy sok-sok próba után, amikor végre beadtam a trükköt, a kamera pont lemerült mialatt az örömködést vettük és hát mivel még ment a felvétel ezért elszállt az egész. Szóval még egyszer be kellett adni, ami szintén nem jól sikerült mert a technika ismét közbeszólt és lemerült a másik aksi is pont mikor beadtam. Aztán mi sem kellett több, a kövi próbáknál még a deszkám is eltört. Szerencsére Sziki [Szikora Bálint] volt olyan kedves és kölcsönadta a deszkáját és végre sikerült lencsevégre kapni a switch front heelt és happy end lett a vége.
Nem nyomásnak mondanám azt amit érzek, szerintem jó ha egy deszkásnak vannak "street partjai". Olyan számomra mintha egy önéletrajz lenne...
S: Az utóbbi években eléggé híres lettél az Instán. Nem ismerek olyat itthon, aki ne ismerne. Sőt, már azért a sok utazgatás miatt külföldön is sokan ismernek. Tesz ez rád bármi féle nyomást? Esetleg olyasfélét, hogy kitegyél egy street videót is az Insta posztok mellé?
SzD: Ha ez valóban így van annak örülök. Remélem, hogy egy kicsit inspirálom azokat, akik látják a trükkjeimet/editjeimet és akár még ösztönözni is tudom a többieket, hogy újabb trükköket próbáljanak és fejlődjenek. Legyen, akár hazai, akár külföldi deszkás.
Nem nyomásnak mondanám azt amit érzek, szerintem jó ha egy deszkásnak vannak "street partjai". Olyan számomra mintha egy önéletrajz lenne, ami minél többször frissítve van, annál jobb. Nem feltétlen csak a deszkázást tekintve hanem az egész "big picture-t" nézve: a zene, a vágás, a vágóképek, maga az érzés, amit egy videó áraszt. Szeretem azokat a videókat, amiket miután megnéztem elfog egy általános jóérzés és szinte egyből mennék is deszkázni. Én is ilyen videókat szeretnék csinálni. Kár, hogy a szoc média oldalak szinte minden videóban lévő zenét letiltanak és sok olyat eset van, amikor nem lehet egy videót összevágni olyan zenére, amit szeretnénk. Sokaknak persze csak maga a deszkázás számít, de mint korábban említettem nekem a zene is nagyok sokat hozzátesz. Ad az egésznek egy keretet számomra.
Ezeket a gondolatokat a személyes véleményemre és a tanulmányaimra alapozom, nyilván van aki nem ért ezzel egyet, de ez így van rendjén.
S: Régóta támogat már a Ride or Die Store, Globe cuccokkal. Hogy kezdődött ez, illetve ha nem valami nagy üzleti titok, akkor hogyan működik ez a támogatás?
SzD: Ha jól számolom, egy olyan négy éve kezdődött a kapcsolatunk. Sokat köszönhetek nekik hiszen ez idő alatt bármire volt szükségem mindig számíthattam rájuk. (Szintén szeretném megemlíteni az osztrák deszka szponzoromat a Leeto Skateboards-t is, akik szintén mindig ott vannak ha deszka utánpótlásra lenne szükség. Ha jól emlékszem még anno Ostyán és [Kovács] Bálinton keresztül kaptam meg [Bátori] Zsoltnak a kontaktját, akivel sikerült lefektetni az alapokat és megbeszéltük az elvárásokat a Ride Or Die-jal és a Globe-bal kapcsolatban. Inkább csak nagy vonalakban és általánosságban érinteném a "hogyan működik" részt: ugye mint tudjuk a bolt/brand ad a támogatott a ridernek ruhát, cipőt, hardware-t, attól függ, hogy mi a megállapodás. A rider ezért "cserébe" pedig a kapott cuccokat használja/hordja, illetve abban jelenik meg nyilvános eseményeken. Social media platformokon említi meg a márkát a tartalmakban. A marketing-elemeknek az általános közgazdaságtanban is nagyon nehezen lehet meghatározni a megtérülési mutatóit. A "deszkás piacon" sem tudod megmondani hogy XY azért ment-e be a boltba és vett meg valamit mert látott valakit deszkázni azzal a deszkával/cipővel. Az viszont egy fact, hogy a támogató/szponzoráló bolt/márka megítélésének jót tesz ha a közösség tud arról, hogy vannak szponzoráltjai, illetve eseményeket/versenyeket támogat. Ezáltal közelebb kerülnek a fogyasztókhoz (deszkásokhoz ez esetben) mivel ez, azt érezteti a társadalommal, hogy ők is részt vesznek ennek a sportnak a fejlődésében, támogatásában. Ezeket a gondolatokat a személyes véleményemre és a tanulmányaimra alapozom, nyilván van aki nem ért ezzel egyet, de ez így van rendjén.
S: Jól hangzik! Az utóbbi években a noseslide kombinációk végtelen variálása lett a névjegyed kb. Mi a titka a tökéletes noseslidenak?
SzD: Hehe igen. Noselide is life. Nincs nagy titok a dolog mögött, a sok évnyi tökéletesítgetés mellett az a lényeg, hogy ha egyenes a padka, akkor felettébb gyorsan kell rámenni. Akkor könnyű vele utazni. Ha viszont döntött, akkor igazából lassan is rá lehet menni, úgyis megy magától. Viszont legyen döntött, egyenes vagy akár emelkedő a szegély a legfontosabb, hogy teljes testsúllyal a nose-ra kell állni, teljes magabiztossággal. Inkább a láb első felével, mert ha csak alibizgetésesen próbálunk ráállni akkor hamar le fog csoffadni és nehezebb kontrollálni egy esetleges out trükkhöz. Mindig azt szoktam mondani, hogy ha tudunk egy jó stabil nose stall-t egy padkára, akkor már csak a rámenetel szögét kell kicsit csökkenteni és a sebességet növelni. Aztán ugyanaz a mozdulat mintha csak ki akarnánk állni rá, de a lendület segít a csúszásban.
S: Melyik deszkások inspirálnak itthon? Kik azok, akiket kiemelten követsz? Esetleg valaki a fiatalságból?
SzD: Rengeteg jó deszkás inspirál engem. Először talán a SIMA Skateboart csapat jut eszembe még abból az időből amikor a PATISZON-t kidobták. Többször megnéztem a részeket, nagyon tetszettek a zenék, a trükkök, a vágás. Fel se tűnik, hogy egy skateparkban lett az egész elkészítve, mert olyan változatosak a trükkök és a stílusok. Nem titkolt személyes kedvencem Sándor Bazsi, aki a mai napig elképesztő technikával és stílussal nyomja! Mindig öröm vele deszkázni.
A Synergy csapat is nagy inspiráció volt számomra. Már amikor megismertem őket nagyon magas szinten deszkáztak és mindig lehetett tőlük tanulni valamit. Örülök, hogy sokat deszkázhatok velük.
Imádom nézni, ahogy [Karkossiák] Zsola, Mihi [Mihályfi Dávid] és Sziki [Szikora Bálint] deszkáznak. Akár élőben, akár videókban. Pure energy.
A fiatalokból pedig a Gördeszka Sulis tanítványok nagyon szépen fejlődnek, örülök hogy a srácok kézbe vették a fiatalokat és rengeteg új trükköt láthatunk tőlük, remélem kitartóak maradnak.
"...egy igen forgalmas gap-nél nyomtuk együtt, és az emberek ahelyett, hogy csúnyán néztek volna, vagy elküldtek volna melegebb éghajlatra, inkább megálltak és drukkoltak, hogy sikerüljenek a trükkök."
S: Ha valamit - bármit - változtathatnál a magyar deszkázáson mi lenne az?
SzD: Talán azt, hogy az emberek elfogadóbbak legyenek a deszkásokkal az utcán. Nagyon jó érzés volt például Ibizán, amikor a helyi arcokkal egy igen forgalmas gap-nél nyomtuk együtt, és az emberek ahelyett, hogy csúnyán néztek volna, vagy elküldtek volna melegebb éghajlatra, inkább megálltak és drukkoltak, hogy sikerüljenek a trükkök. Itthon is persze néha bele lehet futni egy-két pozitív csalódásba, de szerintem inkább nem ez a jellemző.
S: Ha van még valami, amit megosztanál akkor ki vele! Ha nincs akkor jöhetnek az utolsó gondolatok.
SzD: Igazából csak annyit szeretnék még hozzátenni, hogy nagyon hálás vagyok mindenkinek aki segített abban hogy létrejöjjön ez a kis videócska. Special thanks to Tüzecske <3, Ostya, Nova, Ákos, Árpi, Chris [Gasgeb] és Bence a kamerázásért és a sok motivációért, Ákosnak extra special thanks az összevágásért és hát ugye ahogy az lenni szokott ha egy ajtó bezárul egy másik kinyílik, most hogy kész lett az új vidi, már el is kezdődhetnek a kamerázások az új részhez haha.
Reméljük a Dáviddal készült interjú meghozta a kedvetek a része megnézéshez és ha esetleg nem ismeritek őt személyesen, akkor közelebb sikerült ezzel hozni hozzátok. A részben van egy két igen komoly banger magyar NBD, de a fölös beszéd helyett inkább lássatok neki: