• smirgler

Nagyvállalatok szerepe a gördeszkázásban


Egy fontos kérdés, mely sokakat foglalkoztat.

Az elmúlt évtizedben jelentősen megnőtt a nagyvállalatok beruházása a gördeszkás iparban és lehet vissza térünk ahhoz a formához, amitől a korai 90-es években Steve Rocco, Mike Vallely, Mark Gonzales és sokan mások próbáltak messze kerülni.

Sok az olyan új tag a deszkás világban, mint Eric Wiseman, Phil Knight, Herbert Hainer, a Maloof-ok, Gary Ream, William Sweedler, Neil Cole és Andrew Kline átformálják mit is jelent gördeszkásnak lenni és azt, milyen módon deszkázunk. Az említett emberek - valószínűleg soha nem álltak deszkán - üzemeltetik vagy pénzelik a következőket: VF Corp(Vans), Nike, Adidas, Maloof Money Cup, Woodward, Sequental Brands(DVS), Incox(Zoo York) és Park Lane Sports Banking(Street League.). Túl a gazdasági hatalmukon képesek voltak a gördeszkázásba is bekerülni és közvetlenül profitálni a mi tevékenységünkből. Törődnünk kéne vele, hogy nem-deszkások jelentős pozíciókat töltenek be a mi kultúránkban? Törődnünk kéne azzal, hogy gördeszkások kapcsolatban állnak ilyen emberekkel és emberek a termékeiket veszik? Változtat ez azon, hogyan deszkázunk, hogyan nézzük magunkat és hogyan tekintünk a világra?


Iconix, az az a Zoo York új tulajdonosai.


Hát persze, hogy változtat! Gördeszkásként szociális teret osztunk meg és egyikünk sem létezik elszeparálva egy vákumban - minden cselekedetünk hatással van a deszkás kultúra egészére és minden deszkásra benne. Ebben a szociális térben a kollektív cselekedeteink produkálták és kiemelték milyen fontos a kreativitás, önállóság és együttműködés a gördeszkás közösségben. Ezek az értékek állították fel az ideológiákat a gördeszkázásban, amik formálják egyéniségünket és azt hogyan nézzük a világot s cselekszünk benne. De az egyre több multinacionális cég, ami belép a deszkás iparba, próbát tesz arra, hogy megváltoztassa az ideológiákat, hogy elérjék a céljukat: a profit hajhászást. Ha sikerrel járnak is lehet, nem változtatják meg a hozzám hasonló deszkások ideológiáját, deszkázását, mert több mint egy évtizede követjük a gördeszkázást, de azokat, akik ebbe születnek bele vagy most kezdenek el deszkázni, el fogja idegeníteni azoktól az idősebb deszkásoktól, akik segítettek felépíteni egy szociális világot, egészen addig, amíg el nem lepték külsősök és el nem lett adva nekik.

A behatolók közül, akik próbálják irányítani a gördeszkázást, sokan ugyan azokat az elveket követik, amiket szokás a modern nagyvállalatoknál, ami teljesen összeférhetetlen az utcai deszkázással. Ahogy George Ritzer szociológus kiemeli a Társadalom McDonalizációjában, hogy az üzlet különösen hatásos divatban próbál működni. Azon fókuszálnak, hogy mennyiségileg meghatározhatóvá tegyenek mindent – skatemetrics -  ahelyett, hogy szubjektív minőséget teremtenének - ’’legjobb’’ video rész - ők mindent előre megjósolhatónak akarnak - szabványosítani: ugyanaz az élmény minden alkalommal - és a deszkázás minden aspektusát kontrollálni akarják, alapvetően teljesen szembeállnak azzal mi is a gördeszkázás valójában. Ahogy a nagyvállalatok értékrendjei beszivárognak és hatással vannak a deszkások ideológiájára a deszkázás tevékenysége is alapvetően meg fog változni. Nem lesz olyan a gördeszkázás, ahogy ma még talán ismerjük, helyette hasonló ideológiával fog rendelkezni, mint a foci vagy ahogy Rob Dyrdek óhajtja.



Ha a nagyvállalatok továbbra is befolyásolják a kultúránkat, akkor lehet,hogy az uralkodó formája a deszkázásnak el fog tűnni az utcákról, mert ott nehéz kontrollálni nekik és közvetlen profitálni belőle; Továbbá a deszkás videók is lehet, hogy az árok szélén landolnak. Miért költenének arra pénzt, hogy a világ másik végére Barcelonába küldjenek egy csapatot, hogy 3 hét alatt 10 trükköt felvegyenek, amikor egy deszkást elküldenek Gilbert-be, Arizonába pár napra megvillogtatni a logót, hogy aztán leadják majd a tv-be és mutogassák az ESPN-en keresztül az egész világnak?

Kreativitás, együttműködés és videók helyett a deszkások kompetitíven lépnek be az egységesített, statisztikák által vezérelt óriásversenyek világába. Ebben a szociális világban nincs idő arra, hogy órákat töltsön el egy deszkás egy trükk beadásával, mert hatástalan. Kis tér marad a kreativitásnak - nincsenek backside 50-50 finger-flip-ek - mert az ’’nem jó stratégia”. És nem lesz ok arra, hogy új helyeket menjenek keresni az utcán a deszkások, mert hatástalan lenne, hisz a versenyek majdnem mindig ugyan olyan környezetben történnek. Mindegy hol vagy, mindig nézheted Chaz Ortiz-t leugrani ugyan arról a 10 lépcsőről. Ha dominálni fog a nagyvállalati deszkázás, akkor kevés hely fog maradni az olyan deszkásoknak, mint Louie Barletta, Patrick Melcher  vagy Richie Jackson, csak a ’’lenyűgöző" de szabványosított és kiszámítható deszkázás lesz, mint amilyet Greg Lutzka, Ryan Sheckler és Nyjah Houston képvisel.


"Úgy látszik, két végletre szakad szét a gördeszkás világ: Egyik végén egy szűk üzleti kör, akik hülyére keresik magukat, másik végén pedig maguk a deszkások, akiktől elcsaklizzák azt, amit valójában ők építettek fel."


A nagyvállalatok jelenléte a kultúránkban meg fogja változtatni a deszkás gazdaságot is. Ahogy láthattuk az elmúlt 7 évben a Nike és az Adidas hatásaképpen rengeteg deszkások által üzemeltetett cipő cég szűnt meg, ami korlátozza annak a lehetőségét, hogy maguk a deszkások legyenek hatással a gördeszkás kultúra egészére. Deszkások által üzemeltetett cégek nehéz helyzetben vannak és nem azért, mert természetes ingadozás van a deszkás iparban, hanem kibillent az egyensúly és túl nagy hatalomhoz jutottak a nagyvállalatok. Erre a Consolidated Skateboards egyértelműen felhívja a figyelmet Don’t Do It. kampányával.



Megjelenésével a Nike, az Adidas és más nagyvállalatok kreáltak egy szituációt, ami nagyon hasonlít ahhoz, amit a kávészalonok szenvedtek el, amikor megjelent a Starbucks. A Starbucks-al nem veheti fel a versenyt egy kis családi vállalkozás, mivel nekik nincs pénzük óriásplakátokra, tv reklámok futtatására és mélyre menő piackutatásokra, na meg marketingszakemberekre. Így sajnos kiszorulnak a piacról a kisvállalkozások és a multik dominálnak, de még csak nem is azért, mert jobb minőséget kínálnak, hanem mert annyival befolyásosabbak és mélyebbek a zsebeik.



A nagyvállalatok megváltoztatják felfogásunkat is arról, hogy szerintünk mennyi legyen egy deszkás fizetése és mennyit kéne az üzlettársaiknak profitálni rajtuk. Köztudott, hogy amíg Chris Cole és hozzá hasonló sztár-deszkások 40 ezer dollárokat - 10 millió forint - keresnek havonta, addig a legtöbb profi havi fizetése 2 ezer dollár körül mozog, vagy éppenséggel megválnak tőlük, hogy tudják fizetni a mega-sztár-deszkás szerződését. Ezért is érthető, hogy több millió dolláros forgalma mellett, nincs szüksége a Zumiez-nek arra, hogy szponzoráltakat tartson.


Aztán még vannak, akik csodálkoznak, amikor egy Maloof versenyen 500 ezer dollárt lehet nyerni, miközben a valóságban a Maloof család 1 milliárd dollárt ér. Ahhoz az összeghez képest pedig az 500 ezer eltörpül, mert mindössze csak két ezred százalékát teszi ki összvagyonuknak. Úgy látszik, két végletre szakad szét a gördeszkás világ: Egyik végén egy szűk üzleti kör, akik hülyére keresik magukat, másik végén pedig maguk a deszkások, akiktől elcsaklizzák azt, amit valójában ők építettek fel. Sajnos ez az új ideológia megengedi, hogy úgy tekintsünk erre a folyamatra mintha normális lenne, pedig valójában elég kényes ügy.


Ezek a márkák a VF vállalat tulajdonai.


Végső soron a nagyvállalatok befolyása és az, ahogy kereskednek cégekkel drasztikus hatással van a deszkások által felépített világra. Nem rég láthattuk, amikor Mark Ecko eladta a Zoo York-ot az Iconix vállalatnak, akik végül úgy gondolták, hogy nincs szükségük deszkás csapatra ezért több csapattagot kiraktak a csapatból, köztük Zered Bassett-et is.


Másik jó példa a nagyvállalatok jelenléte miatt történő kiárusítás, mintha a deszkások tárgyak vagy árucikkek lennének -  ahelyett, hogy kultúránk pilléreiként tekintenének rájuk - amikor is a VF vállalat felvásárolta a Timberland-ot.  Viszont a Timberland tulajdonában volt az Ipath is. Ám mielőtt megtörtént volna a vétel az Ipath-et eladták a Klone Lab-nek, ami az Ipath átalakulásához és Ben Raybourn, Ryan Reyes és Ryan Lay távozásához vezettek.


Ha a nagyvállalatok folytatják befolyásuk növelését a deszkás iparban, akkor a deszkás ágazat meglehetősen meg fog nőni, ahelyett hogy Mango új kreatív videó részére lennénk kíváncsiak vagy a Baker fiúk szabadszelleműségére azt fogjuk lesni, ahogy Alex Klein kompetitív deszkázást kreál amit el lehet adni olyasmi szlogenekkel minthogy ’’Sheckler a legjobb”. Ahelyett, hogy a deszkások anomáliákká válnának, a gépies robot-deszkázás lesz a normális, ha visszatérünk a nagyvállalati deszkázáshoz és sokkal rosszabb helyzetbe fogjuk találni magunkat, mint amilyen helyzetben a 80’as években Mike Vallely, Steve Rocco, Mark Gonzales és sokan mások először fellázadtak a nagyvállalatok ellen.


Eredti cikk: HOW CORPORATIONS ARE CHANGING SKATEBOARDING AND WHY IT MATTERS

Szöveg: Lurper

Illusztráció: Lauren Kolesinskas

Fordítás: Mátyás Ricsi

  • Grey Facebook Icon
  • Grey Instagram Icon
  • YouTube
Írj nekünk!

© SMIRGLI.com | 2010 óta | Magyarország
MINDEN JOG FENNTARTVA! Az oldalon található tartalmak a SMIRGLI.com szerzői tulajdonát képezik, utánközlésük CSAK a jogtulajdonos írásos engedélyével történhet!