Az Etnies story

Következzen egy rövid történet az idén harminc éves márka megszületéséről!

Mai szemmel vizsgálva a képen látható cipő úgy néz ki, mint egy szemérmetlen Etnies hamisítvány, melyen szokás szerint még a feliratot is elkúrták. Viszont mikor a márkát 1986-ban a francia Rautureau Apple cég karöltve a deszkás Alain "Platoon" Montagnet-vel létrehozta, még valóban "Etnics"-nek hívták. Az "etnikai" szóból származó elnevezést később azért kellett megváltoztatni, mert valami "Ethonic" nevű amerikai cipő márka perrel fenyegetőzött.

Az Etnics mottójához "Rebel Sports" híven felrúgott pár szabályt mikor belépett a gördeszkás iparba. Először is áthidalta a szakadékot az USA és Európa között azzal, hogy mindkét kontinensről toborzott gördeszkást a csapatába. A franciaországi székhely miatt pedig még a cipőiket is olcsóbban árulták Európában, mint bárki más a tengerentúlról.

Az Etnics némi ízt vitt az akkori cipő kínálatba, hiszen az eltérő színeket feltűnően és megkapóan keverte a jellegzetes mintákkal. A tervezés eltartott egy ideig, de már az első darabokon megjelent a dupla varrással megerősített hasított bőr ollie pad épp úgy, mint az újdonságnak számító tapadós gumi réteg az orr részen.

A 87-es névváltoztatásnál a francia lázadók mindössze egyetlen betût cseréltek fel, majd büszkén üzemeltek tovább Etnies néven.

Az Etnics már azelőtt kiadott egy terep cipőt, hogy a Hip-Hop és a katonai minták virágzásukat élték volna. A francia cég ezzel jó pár évre odacsapott a "camo" őrületnek és más területeken is új utat nyitott.

Az 1988-ban megjelent Fighter modellben például élesen keveredik a belső rész "átlagos" terep színe, a külső kőkemény neon mintáival. A cipőn belüli katonai mintázást később olyan cégek is használták, mint a Nike SB vagy a DC. A neon pedig nagyon ment a 80-as években. Akkoriban Tony Hawk-ot vagy Rodney Mullen-t simán elcsíphettük rózsaszín Powell pólóban vagy nadrágban, de az élénk pink és sárga még az ezredforduló környékén is visszatért.

Ami a deszkázási tulajdonságokat illeti, az orr rész Michelin 500-as gumi megerősítést kapott, a boka pedig dupla rétegeket a sarok felett a jobb tartás érdekében. A hab a tortán az áttetsző műanyag doboz volt, melyben a vékony csomagoló papírra még egy kincses térképet is nyomtattak.

A stílus és használhatóság egybe véve a tálalással jól feladta a leckét a gördeszkás cipőket gyártó cégeknek.

A CIPŐRE TŰZÖTT NÉV

Majdnem 25 év telt el az első gördeszkázásra szánt cipő - a Randy 720' 1965-ös - megjelenése és aközött, hogy egy profi deszkás nevét ráhímezték volna saját cipőjére.

A hagyomány szerint a gördeszkások mindig is elítélték a profi cipőket, melyek szerintük az "elfogadott" sportágak megtestesítői épp úgy, mint a 20-as évek óta jelenlévő kosaras cipők, melyek szerves részei a sportolók és a divatmajmok kultúrájának. Elfogadott volt kosár cipőben deszkázni- és jó is volt arra - de csak akkor válhattál gördeszkás profivá, ha saját névvel ellátott lapod nem pedig lábbelid jelent meg.

NATAS - AZ ELSŐ PROFI CIPŐ

Így ment ez évtizedeken keresztül. Végül megtörte a jeget a fiatal Etnies francia látásmódja, mely semmi kivetnivalót nem talált abban, hogy egy deszkásnak profi cipője legyen. Így 1988-ban a történelemben először piacra dobtak egy saját névvel ellátott gördeszkás cipőt, méghozzá a legendás Santa Monica-i utcai deszkás, Natas Kaupas számára.

"Yvon a francia freelance cipőktől volt az első, aki megkeresett ezzel az ötlettel, rögtön a Thrasher interjúm után."

- emlékszik vissza Natas.

Megfelelőbb ridert választani se tudtak volna erre a feladatra. Natas akkoriban utat nyitott a modern utcai gördeszkázás felé, és neve a stílusos és progresszív hajtás szinonimája volt világszerte. Egymaga indította a folyamatot, amiben a profi cipők elfogadott részeivé váltak a gördeszkázásnak.

"Az egész saját cipő ötlet Natas-hoz nyúlik vissza. A tervezési folyamat során megkérdezzük a deszkást, hogy miből merít inspirációt, majd ezt felhasználva mindent megteszünk azért, hogy a lehető legjobb terméket hozzuk létre, amit aztán a nevével is jóváhagy."

- meséli Don Brown az Etnies-től.

A MESTERI TERV RÉSZE

Natas nem igazán lepődött meg -

"Sosem találtam akkora áttörésnek, hisz Chuck Taylor-nak már vagy 100 éve saját cipője van, nincs ebben semmi újdonság!"

Kezdetben Natas lábbelije egy nagyobb projekt részét képezte az Etnies-nél. A cég azt tervezte, hogy előhozakodik egy három cipőből álló szériával, ami kiegészült volna a német félcső deszkás Claus Grabke modelljével és Pierre André Senizergues francia freestyloséval, aki mára a márka tulajdonosa.

"A mögöttes ötlet az volt, hogy a cipők bemutassák milyen is egy német félcső, egy francia freestyle és egy kaliforniai street deszkás bajnok. Az együttműködésre az ösztönözte a céget, hogy Claus és Natas mindig is nagyon kreatív és újító deszkások voltak. Claus a zenélésben és a festészetben is kiélte magát, míg Natas egy született tehetség volt. Természetes döntés volt az Etnies részéről. Utólag visszagondolva Claus Grabke majdnem olyan volt, mint a Beatles ötödik tagja Stu Sutcliffe, aki épp a zenekar világhírűvé válása előtt lépett le. Először a németországi profival akart az Etnies megállapodni, tehát ő lehetett volna az első, aki történelmet ír saját cipőjével, de ő ezt visszautasította.""

- magyarázza Pierre André.

"Egy nap ajánlatot kaptam az egyik barátomtól Pierre André-tól, hogy mi lenne, ha megterveznénk a legelső saját névvel ellátott cipőmet. Én ezt elég érdekesnek találtam, mivel nem tartottam valami jó ötletnek egy pro modell létrehozását."

- ahogy Grabke emlékszik.

Az Etnies visszavonta az ajánlatot és még pár cipőt az aktuális kínálatából. Mint kiderült Grabke-t az állatbőr használata is zavarta, hiszen szigorú vegetáriánus életet élt és ragaszkodott a más anyagból készült cipőkhöz.

Következésképp az Etnies Grabke-ból kiindulva megalkotott egy bőr-mentes, koponya mintás, Converse Chuck-ra hajazó prototípust. Mikor Grabke megkapta a cipőt nem volt tőle elájulva.

"Kettős benyomást keltett bennem már első látásra. A talp papírvékonyra sikerült és a minták is annyira bénák voltak, mintha egy freestyle deszkás hozakodott volna elő velük. Az egész tele volt rózsaszínnel meg csillogással, kis koponyákkal meg fura cuccokkal. Nem láttam benne, hogy ez bármire is viheti."

- emlékszik mosolyogva Grabke.

Hogy mit gondol döntésével kapcsolatban ma Grabke?

"A fiam mostanra 18 éves és ő is deszkázik. Természetesen tisztában van a mostani profi cipőkkel és nem nagyon érti, hogy annak idején mért dobtam vissza a szerződést. Mondogatja, hogy akár én lehettem volna az első, akinek saját cipője van. Akkoriban egyáltalán nem gondoltam ezt jó ötletnek. Egy pár kivétel ellenére most sem gondolom annak."

Tehát az Etnies eldobozolta Grabke cipőit és Pierre André végleg eldöntötte, hogy inkább Natas-ra és az utcai deszkázást szolgáló cipőkre fekteti a hangsúlyt.

Egy kevésnyi kosaras behatás a tervezés során nehezen kerülhető el. A Natas egy magas szárú darab, akár csak a Nike Air Jordan, az Adidas Hi-top és a Converse magas modelljei, melyekben Natas deszkázott a szponzorálás előtti években.

"Elég nagy szerepet vállaltam a tervezésben, túl nagyot is, mert ez még újdonság volt számomra. Sosem szerettem a Jordan-eket, túl szűk volt nekem és a talpa is elég kemény. Ezért inkább egy magas szárú Ellesse inspirált."

Népszerűsége ellenére, a Natas modell második kiadása után már nem volt folytatás.

"A második cipőm a beleegyezésem nélkül jelent meg. Egyáltalán nem passzolt a lábamra, nem is hordtam őket így megszakadt a kapcsolatom az Etnies-el."

- mondja Natas.

Nem sokkal később Natas egy karrier végét is jelenthető sérülést szenvedett el 1991-ben. Bár a cipők evolúciója folytatódott, sajnos sosem jelent meg egy alacsony szárú Natas cipő.

De 1998-ban Natas visszatért, mégpedig egy Element pro lappal és Vita Shoes névre keresztelt márkájával, melyet régi barátjával Mark Oblow-val alapított. A profi- szörf és deszka - fotós Mark nevéhez fűződik a Color és a Prime Skateboards is. Egy évvel később a Vita piacra dobta Natas pro modelljét. 2002-ben Natas még a Nike-nak is tervezett egy SB Dunk színösszeállítást, majd rá egy évre az Etnies 15-ik születésnapja alkalmából ismét kidobta az eredeti változatot.

Rövid élete ellenére a Natas modell meggyőzte a gördeszkás szintért arról, hogy a profi cipők nem csupán a "menőzést" szolgálják. Az azóta eltelt három évtizedben megannyi kiváló rider kapott saját modellt.

"Az Etnies-nek szobrot kéne állítania Natas-nak, hisz nélküle az egész pro cipő ötlet hamvaiban halt volna el!"

- jegyzi meg Grabke.

"Ez az egész sokaknak mutatott irányvonalat a későbbiekben. Nagyszerű dolog, hogy ezek a deszkások példaképekké váltak miután megkapták saját cipőiket. Megérdemelnek minden elismerést, hiszen ők azok, akik kinn nyomják minden nap és törik össze magukat a deszkán."

- teszi hozzá Don Brown.

AZ ETNIES AMERIKÁBA MEGY

Az Európában elért sikerek után az Etnies-nek szüksége volt valakire, aki utat nyit a tengerentúli piac felé. Ez nem más, mint a francia freestyle bajnok Pierre André Senizergues volt, aki 1988-ban csatlakozott a cég profi csapatához. Egy évvel ezután már össze is hozta az Etnies USA-t a kaliforniai Huntington Beach-en, és elkezdte forgalmazni a cipőket a tulajdonos - Rautureau Apple - engedélyével.

De Pierre nem csupán az eladásra összpontosított, hiszen már a legelső cipőjének, a Senix-nek a megtervezésében is részt vett. Az egykori programozó ezt követően kulcsfontosságú szerepet játszott az Etnies cipők stílusának és kinézetének kialakításában.

1991-ben Pierre segítségül hívta angol freestyle-os barátját Dan Brown-t, aki rengeteg tapasztalatot szerzett előtte a Vision Street Wear cipőinek tesztelése közben. Hamar világossá vált, hogy ők ketten a márka egészére kiterjesztenék kreativitásukat. 92-től kezdve már az USA-ban tervezték a cipőket és világszerte forgalmazták őket.

Dan-ék pont jókor vették át a kreatív irányítást az eredeti tulajdonostól, hiszen az európai piac épp pangott és nehéz idők jártak a gördeszkázásra arrafelé.

Az új ötletek érdekében folyamatosan figyelték az utcai gördeszkásokat.

"Rengeteg embert betaláltam a cipőinkkel, hogy kipróbálva azokat véleményt mondjanak róluk."

- mondja Pierre.

"Az emberek nem is tudják, de olyan arcok is hajtottak Etnies-ben, mint Mark Gonzales, Christian Hosoi vagy Chris Miller. Sokan megfordultak nálunk, de hivatalos reklámokon csupán Rodney Mullen, Eric Dressen, Rudy Johnson, Natas és Sal Barbier szerepelt."

"Úgy gondolom, hogy a deszkás cipők evolúciója mérte az egyik legnagyobb hatást magára a gördeszkázásra. Az ipar nagyot zuhant a 80-as években, kérdeses volt, hogy mi mentheti meg. Szerencsére a cipő gyártás segített ezen, hiszen olyan egyének is megjelentek a színen, akik eddig nem foglalkoztak a deszkázással."

Az Etnies nagyot dobbantott a 90-es évek cipőipari robbanásában, a Sole Technology szárnyai alatt életre keltve olyan márkákat, mint az éS, az Emerica és a ThirtyTwo.

"A cipő gyártás mindig is központi részét fogja képezni a gördeszkázásnak, még akkor is, ha az ipar elsőként épp nem erre fókuszál."

- Dan Brown.

Forrás: MADE FOR SKATE könyv