• smirgler

"A környezeted terméke vagy" - interjú Rune Glifberggel



Pár új skatepark mindenféleképpen segítene azon, hogy több jó deszkás legyen Magyarországon

SMIRGLI: Meséljetek nekünk a burn Yard-ról. Miről szól ez az egész, hogyan készültetek rá?

RUNE GLIFBERG: A burn Yard a zene, a művészet, a deszkázás, a Forma1 és egyéb területek kollaborációja. Egy olyan hely, ahol ezek a különböző stílusok egy nagy olvasztótégelyben találkoznak. Az én feladatom az volt, hogy Jerry segítségével ez az installáció megépüljön, lehessen rajta deszkázni de ugyanakkor jól is nézzen ki.


SMIRGLI: Gerry mi a te foglalkozásod?

GERRY JUDAH: Főállású apa vagyok. [nevet] De tényleg, ez a legnagyobb munka. Emellett egyfajta művész, designer, szobrász vagyok, ezzel keresem a kenyerem hosszú évek óta. Dolgoztam színházban, operában, közesemények filmezésén és ezek mellett saját szobrokat, festményeket készítek. Szóval művészet, művészet, művészet.



SMIRGLI: Hogy képzeljük el a közös munkát?

GERRY JUDAH: Nos, az ember azt gondolná, hogy két ember ül egy asztalnál, terveket és skicceket készít. Mondjuk amikor először találkoztunk a stúdiómban, akkor tényleg ezt csináltuk, de ezután szinte azonnal elkezdtünk skateparkokba járni, ahol Rune tette a dolgát, én pedig láthattam és érzékelhettem, hogy mik azok az ívek, amik fekszenek neki. Persze művészként valami nagyon lenyűgözőre törekedtem, de észben kellett tartanom, hogy Rune tudjon deszkázni az építményen, szóval meg kellett értenem, mire is van szükség és mi a fizikája a gördeszkázásnak. Ez a munka rengeteg megfigyeléssel, rajzolással, emailezéssel és Skype-ozással járt, mire meglett a végeredmény.


SMIRGLI: Mondhatni barátira fontátok a kapcsolatot a sok munka során?

GERRY JUDAH: Teljes mértékben! De ez nagyon sok tisztelettel is jár. Nem igazán lehet ezeket a munkákat félvállról venni. Ez az egész nem rólam szól, hanem róla és a többi deszkásról. Így az is szempont volt, hogy izgalmas legyen, mármint ne csak le-fel, körbe-körbe menjen, hanem legyenek benne azok az nélkülözhetetlen kis apróságok.



SMIRGLI: Rune, tudjuk rólad, hogy jártál már néhányszor Magyarországon. Mi az első dolog, ami eszedbe jut, ha azt hallod, hogy Magyarország vagy Budapest?

RUNE GLIFBERG: Az első dolog talán a gyönyörű építészet, ami Budapestet jellemzi. A régi épületek, a szobrok, a folyók, kiülni a Várhoz és nézni a Dunát...talán ezek a kedvenc dolgaim itt. A második dolog pedig valószínűleg a deszkázás. Mikor először itt játam, akkor a külvárosi Bronzöntőben deszkáztam, na az egy jó kis spot volt. Az összes helyi deszkás nagyon barátságosan viselkedett és nyitott volt arra hogy egy "új" arccal deszkázzon. Azt hiszem ez az egyik legjobb dolog a munkámban. Utazni, veletek találkozni és olyan helyekre menni, ahol befogadó emberek várnak, mert ez nincs ám mindenhol így. Szóval egy barátságos és gyönyörű ország jut eszembe, ha azt hallom, Magyarország.


S: Mi a véleményed a helyi deszkásokról? Szerinted mire van szüksége egy olyan európai országnak mint mi, hogy elismertté váljon a sportágban világszerte?

RUNE GLIFBERG: Szerintem a legfontosabb dolog ahhoz, hogy jó deszkásokat neveljen egy ország az, hogy legyenek jó spotok. Deszkásként a környezeted terméke vagy, és azzal kell dolgoznod, ami körülvesz. Ezért van az, hogy annyi jó deszkás van Kaliforniában. A gördeszkázás szülőhelye, és emiatt rengeteg olyan hely van, ahol jó deszkázni. Ugyanez a helyzet Barcelonával. Sok jó deszkás jön onnan is, mert olyan a kialakítása, hogy az nagyon egybevág azzal a környezettel, amire szükséged van deszkásként. Szóval pár új skatepark mindenféleképpen segítene azon, hogy több jó deszkás legyen Magyarországon, ugyanakkor elengedhetetlen az elkötelezettség is a sport iránt. Vannak már egy olyan egészséges színteretek, ahol mindenki barátságos, szereti a gördeszkázást és inspirálja egymást. Ez az alapja az egésznek. Ha mellette meglenne a környezet, amiben jó deszkázni, akkor európai szintű sportolóitok lennének.



S: Elég fiatalon költöztél Amerikába Dániából. Mekkora változást jelentett ez az életedben?

RUNE GLIFBERG: Úgy 19 éves lehettem, amikor kiköltöztem. Kulturálisan nagy különbség volt, de akkoriban egyetlen, ami érdekelt, az a gördeszkázás. Nem nagyon járt más dolog a fejemben és nem is nagyon foglalkoztatott, hogy hol vagyok vagy hol csinálom. Ha akkoriban a legjobb hely a gördeszkázásra Budapest lett volna, akkor Budapesten éltem volna, ha Afrika lett volna, akkor Afrikában. Nem igazán számított, hogy melyik országban vagyok, csak az, hogy ott legyek, ahol a legjobb deszkázni. Pár angol sráccal költöztem ki, Amerikában pedig idővel sok barátot szereztem, szóval nem voltam egyedül. 17 év után tavaly költöztem haza Koppenhágába, és hálás vagyok mindenért, amit Amerika adott nekem.


S: Ha jól tudom, eredetileg ramp skater vagy, de bowl és félcső versenyeken indulsz. Mi okozta a váltást? Logikus döntés volt?

RUNE GLIFBERG: A 80-as években mindenki Ramp deszkás volt, majd a 90-es években jött egy váltás, mikor előjöttek a Street deszkások és akkoriban én is megpróbáltam ebbe az irányba haladni. Hamar rájöttem, hogy nem voltam annyira jó Street deszkás, de jó voltam Vert-ben és Bowl-ban, szóval csak amellett maradtam, amiben a legjobb voltam és a legtermészetesebb volt számomra. Mai napig ezt a megközelítést használom a gördeszkázásban..azt csinálom ami természetesnek tűnik számomra. Nem akarok harcolni a deszkámmal, azt akarom érezzem a lapot a lábam alatt és természetes legyen. Összefoglalva a Vert és a Bowl a természetes fejlődése volt a deszkázásomnak.


S: Anno nagyon sok srác játszott a Tony Hawk’s Pro Skater-el és mint tudjuk te is benne voltál a játékban. Nyomtad a saját karaktereddel?

RUNE GLIFBERG: Persze! [nevet] Muszáj volt kipróbálni! Nagyjából 10 éve nincs semmilyen videójáték az otthonomban, de akkoriban még fiatal voltam, ráaadásul volt egy játék, amiben szerepeltem, gondolhatod...



S: Ki az aki inspirál vagy inspirált a gördeszkázásban?

RUNE GLIFBERG: Aki a leginkább inspirált, az Danny Way. Pár hónappal idősebb nálam, de nagyon fiatalon sokkal jobb lett mint bárki más, magamat is beleértve. Mindig arra késztette a sportágat, hogy fejlődjön és új irányba haladjon. Erről szól igazán a deszkázás, hogy ne csak magadat ösztönözd, de olyat csinálj ami más embereket is inspirál és kitold a határokat. Kedvenc deszkásaim Tom Penny és Marc Gonzales, minden idők legjobb deszkásai.


S: Mit csinálnál, ha nem lennél profi gördeszkás?

RUNE GLIFBERG: Sose lettem volna profi autóversenyző, pedig nagyon szerettem volna. Mikor befejeztem a középiskolát, nem tudtam, hogy mit akarok csinálni és nem is tanultam tovább. Az egyetlen dolog amire gondolni tudtam, az a gördeszkázás volt. A legvalószínűbb, hogy valami normális foglalkozásom lett volna, asztalos vagy valami hasonló. Talán zenész lettem volna, mert nagyon az nagyon érdekelt mielőtt el kezdtem volna gördeszkázni, de sose kísérleteztem vele annyira.


S: Milyen zene érdekelt?

RUNE GLIFBERG: Fiatalon doboltam és basszusgitároztam. Tinédzser koromban reggae-t, világzenét és hiphopot hallgattam. Manapság már mindent szeretek, a korral jár.



S: Mi a helyzet a BMW-vel?

RUNE GLIFBERG: Volt egy BMW versenyautóm, amit én építettem de el kellett adnom. A hazaköltözés után nem igazán használtam, állt a garázsban úgy egy évig és bár nagyon sajnáltam, de meg kellett tennem. Azóta nincs is autóm, biciklivel járok Koppenhágában.


S: Mi a véleményed az új generációról? Vannak srácok, akik fiatal koruk ellenére lenyűgöző deszkások, mint például Tom Schaar, vagy Mitchie Brusco.

RUNE GLIFBERG: A gördeszkázás folyamatosan fejlődik. A fiatalok látják az idősebb arcok trükkjeit, aztán belerakják a saját mazsolájukat. Szóval látszólag inspirálja őket az idősebb generáció, de fiatalként mindig jobbat akarsz csinálni, mint amit előtted már csináltak. Ez így is van rendjén.


  • Grey Facebook Icon
  • Grey Instagram Icon
  • YouTube
Írj nekünk!

© SMIRGLI.com | 2010 óta | Magyarország
MINDEN JOG FENNTARTVA! Az oldalon található tartalmak a SMIRGLI.com szerzői tulajdonát képezik, utánközlésük CSAK a jogtulajdonos írásos engedélyével történhet!